Sziasztok!
Idén irodalom órára kétszer házi feladatként verset kellett írni. Reálos osztályként nagyon nem tetszett nekünk az ötlet, de igyekeztünk megcsinálni. Legalábbis én. Ebben a bejegyzésben az első versemet szeretném bemutatni, amit Villon-i balladának kellett megírni(formailag[sorok száma, szótagszám, stb.]). Az első sora meg volt adva, egy olyan kezdősor, amivel maga Francois Villon is dolgozott, egy pályázatra írt verset, a pályázaton volt megadva ez az első sor.
Megpróbáltam elemezni a saját versemet. Arra jutottam, hogy körülbelül egy öngyilkos búcsúlevelével ér fel, vagy valami hasonló. Több gondolatom is volt, mikor ezt elemeztem, de valahogy ez tűnt a legértelmesebbnek. Persze az is lehet, hogy az a személy halott már, akihez íródott a vers... Az is lehet, hogy csak egy szimpla szerelmes vers. Ki tudja?
B.Buttercup
Szomjan halok forrás vize mellett,
Ide jöttem, nehéz nekem nélküled.
Hogy feledjem az én kedvesemet?
Tiltanak tőle, nem hallok felőle...
Ő az én szívem melengetője;
Te, ki engemet soha nem feledel,
Csak bújkálok titokban előled,
De tudnám, mért szeretsz te még engemet...
Éhen halok veteményes kertben,
Kiszárad a torkom, ha rá gondolok,
De már soha nem lehet itt velem;
Elrabolták a gyönyörű angyalok.
Agyam, mint az óra, rajtad kattog.
Soha nem engeded el a kezemet,
De tudom, hogy egy jobb helyen vagy most.
Csak tudnám, mért szeretsz te még engemet!
Meghalok én is egyszer, ég veled!
Angyalok közt majd talán találkozunk,
Sosem feledem el a kedvesem,
Akkor sem, ha égi hely lesz otthonunk.
Isten tudja majd, kinek hiányzunk,
Nevedet kiáltom, a föld megremeg,
Minden próbát mi együtt kiállunk;
Csak tudnám, mért szeretsz te még engemet.
Bár alig élted le élted felét,
Álmodj nélkülem szépeket, kedveset.
Egyetlen kérdésem van még feléd,
Csak tudnám: mért szeretsz te még engemet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése